Chapter Nine

Sziasztok! 

Megérkeztem az új fejezettel, mindenkinek küldöm sok szeretettel! Jó olvasást! :)

Ui.: ismét mutatok néhány munkát, amit a közelmúltban csináltam.:)

Miss Angel&Dorsee/Britt - It is all lies, darling

Versenyre... <3

_____________________________________________________________

OneRepublic - Counting Stars

KILENCEDIK FEJEZET - EGY HÓNAP VÁLTOZÁSAI

 

1 hónap elteltével

Október 5-ét írunk. Ez más számára csupán annyit jelent, hogy nagyon hideg van, – mondjuk az engem is határozottan érdekel – többet kell söpörni a lehulló leveleket, és hogy egyre többször kell kesztyűt, sálat és sapkát húzni reggelente. Ezek nekem is a mindennapjaim részei, az tény, de igazán sok dolog történt a Sebastiannal váltott csókunk óta. Itt a legelsőre gondolok, az iskolaparkban. A többi csók… nos, hát, azt is hamarosan. 

Azon a napon, szeptember ötödikén, megcsókolt engem ez a Sebastian Kydd nevezetű fiú, aki az óta fenekestül felforgatta az én dögunalom életem. Azon a napon találtam egy új barátot és azon a napom kaptam egy nagy pofont a sorstól és a kémiatanártól is. Persze az új barátommal, az idén ide került Tiffany-val azonnal az igazgatóiba rohantunk, ahol hála a gyönyörű szép nyomoknak az arcomon, még el is hitték a mondandómat. Kiderült, hogy nem ez az első ilyen eset, de eddig nem volt rá semmilyen bizonyíték. Akkor volt, így hamar a bíróságra került az ügy. Ez volt a húzósabb része az elmúlt hónapnak. Meda és a suli is feljelentette a tanárnőt, így végül felfüggesztették a tanítástól és két év letöltendő börtönbüntetést kapott kiskorú bántalmazásáért és 8 napon túl gyógyuló testi sértésért. Volt, hogy naponta jártunk a tárgyalásokra, de sikeresen megnyertük a pert, aminek nemcsak én örültem, hanem azok a diákok is, akiket még előttem ütött meg és ki tudja mit csinált. 

Sebastiannal elmentünk arra a bizonyos randira, bár kissé nyögvenyelősen ment a dolog köztünk, de mostanra már nagyon belejöttünk és megszoktuk ezt az egészet. Igen, mi megszoktuk. Néhány emberről a közvetlen közelünkből ez már ne volt elmondható. Winter kis híján feltépte a torkomat, mikor bejelentettük a barátoknak, hogy járunk. Leah nagyon örült, megszorongatott mindkettőnket és közölte, hogy ő lesz a keresztanya. Ezt az ajánlatot visszautasítottuk, de jót szórakoztunk rajta. Mason szolidon gratulált. 

De volt, aki még Wint-nél is rosszabban reagált: Missy Miss és azok az átkozott szőke cicababák, aki mindig csorgatják utána a nyálukat. Pontosabban csak Missy. Undorodva és érdektelenül próbálja végig nézni, ahogy Sebastian megcsókol, átölel vagy épp aranyosan a fülembe súg valami kedves dolgot, de mindenki tudja, hogy igazából olyan, mint egy igazi fenevad. Képes lenne megfojtani egy pillantásával, bármelyik pillanatban képes lenne nekem ugrani. 

Meda és még Danielle is megbarátkozott Sebastiannal, aki az óta sokszor van nálunk, hisz az ő apja mindig üzleti úton van azzal a szöszi macával, aki épp az aktuális pénzéhes barátnője, ahogy Sebastian fogalmaz. Az anyjáról inkább is ne is beszéljünk. Ő sem szokott és én sem hozom fel a témát. Megvagyunk mi anélkül is. 

Így összességében kerek kis történet volt az elmúlt egy hónap. Bár nagyon el vagyok kenődve, mert Leah és Mason mostanában nagyon keveset beszélnek velem, Winter meg egyáltalán nem szól hozzám, ennek pedig nem tudom az okát. Nem csináltam semmit, ők pedig nem mondták, hogy megbántottam volna őket valamivel. Kicsit csalódott voltam, de hogy őszinte legyek, nem is zavar annyira, mert többet lehetek így Sebastiannal. 

Ez a reggel is a szokásosan indult. Már egy ideje nem undorral indultam neki egy újabb napnak, hanem vidáman állok hozzá mindenhez, ha arról van szó. Próbáltam rétegesen öltözködni, hisz lehet, hogy reggel hideg van, délutánra még felmelegedhet az idő. Erre igaz nem sok esélyt látok, de néhány utolsó reménysugár még maradt bennem a jó idő iránt.

Ezután leszaladtam a táskámmal és levágódtam a bárpulthoz. Danielle egy másodperccel később már mellettem kínlódott nyúzott arccal. 

- Sziasztok! – jött elő a kamrából Meda. – Hogy aludtatok? – kérdezte anyáskodóan, majd elénk tette az épp elkészült pirítóst. Kérdésére egyöntetűen morogtunk egyet, mert akár vidám vagyok, akár nem, a koránkelés, az koránkelés, míg világ a világ.

Gyorsan befaltam a reggelim és egy kósza puszit nyomtam Meda arcára köszönetképp. Dani haját összekócoltam, amiért felháborodott szavakkal illetett, de végül csak nevetett. Mindketten integettek nekem, én is nekik, majd sebesen szaladtam ki a házból.

Sebastian ott parkolt, ahogy minden reggel, mióta járunk. Annyira jó ezt kimondani. Ez volt az a jó, amit egy hónappal ezelőtt, a szanatóriumban leírtam. Hogyha jön a jó, akkor foggal, körömmel kapaszkodok bele, mert szükségem van rá. És az a bizonyos jó, most ott támaszkodik a kocsijának és kisfiús mosollyal köszönt.

- Nem is tudtam, hogy Karolina Grace-nek hívnak! – láb remegtető mosolyával megfordul velem a föld, akkor meg főleg, mikor odahajol hozzám és egy hosszú, ámde szolid csókot váltunk, tudva, hogy a nagynéném esetlegesen figyelhet bennünket. – Abból, hogy lett Raina? – nyitja ki nekem az ajtót a kocsi túloldalán. 

- Hát, az úgy volt, hogy… Te Jézus Isten! – kiáltottam a mondat végére hatalmasat, Sebastian csak fájdalmasan sóhajtott egyet. Diva! Elkezdtem rendületlenül kutatni a táskámba, mert általában egyik táskából a cuccokat szimplán átborítom a másikba. Sebastian csak megrázta a fejét, majd a gázba taposott.

Mire a suliba értem megtaláltam a kissé megviselt névjegykártyát. Egy puszival elköszöntem Sebastian-tól, majd elszaladtam egy elhagyatottabb folyosóra. Hogy őszinte legyek, már rég megfeledkeztem a dologról, ami még a boltban történt. Ebben az 1 hónapban zajlott az élet, nem volt időm ilyenen vacillálni, pedig nem lett volna egy rossz dolog. Szerintem már nem is emlékszik a nevemre, de egy próbát megért. A folyosón található vezetékes telefonba beütöttem a számot, majd míg kicsöngött eldöntöttem, hogy elvállalom-e a munkát avagy sem. 

Medával nem beszéltem róla, hisz tudtam, nem akarná megérteni. Ez nagy lehetőség volt számomra. Hisz biztos a modellkedés mellett is tudok majd tanulni, meg egyetemre járni, meg minden. De biztos megértené, hisz tudja, hogy ez volt minden álmom mióta anya mesélt arról a városról. Emlékszem hány estét töltöttünk az ő new yorki történeteinek hallgatásával. Hogy oda járt középiskolába, hogy milyen csúcs villája volt a szüleinek és hogy ismerte meg aput az egyetemen. Nekem a szerelemben ők a példaképeim, ahogy Danielle-nek is. 

A telefon még mindig csöngött, így nekem több időm volt, hogy válasszak a két lehetőség közül. Mihez kezdjek?

Anya most biztosan nagyon ellenezné a döntésem, de az utolsó pillanatokban beleegyezne, hisz tudja, hogy csak így leszek felhőtlenül boldog. Apa nem törne meg és csak később ismerné el, hogy jó vagy rossz döntés volt-e. Meda egészen biztosan dühös lesz, ismerem. De belegondolva nem bírnám ki, hogy legalább ki ne próbáljam. Ebben ő sem akadályozhatna meg, ezt ő is tudja. 

Nem a modellkedés álmaim szakmája, de ezzel legalább fel tudok kapaszkodni, megismerni a kiismerhetetlent. Nem a Toxic környezete vonz, a fotózások, meg a címlapszerepek, hanem a hely ahol ezeket tehetem. New York.

Úgyhogy döntöttem. Nem biztos, hogy teljesen helyesen, de tudom, hogy jól. Ez lesz a nehezebb út, ezt tudom. De készen állok rá, mert kell az, hogy kitörjek ebből az ostoba árva lány szerepből.

A telefon csöngése hirtelen elhallgatott, azt hittem megszakadt a vonal. De nem, felvették. 

- Mondj fontosat vagy nyomd ki! – hallottam a vonal végén Diva unalmas hangját. 

- Öhm, szia, Raina Fabray vagyok, abból a ruhaüzletből, és bár szerintem már nem emlékszel rám… - nem tudtam befejezni a mondatot, Diva most már éber és lelkes hangja félbeszakított.

- Raina, kicsi szívem! Azt hittem, már nem is hívsz! Hogy döntöttél? – kérdezte azonnal.

Utoljára elgondolkoztam ezen a dolgon. Ha elvállalom, akkor teljesül az álmom, de fogalmam sincs hány embernek okozhatok így csalódást. Ha nem, akkor magamat fogom becsapni. Így nem tudtam eldönteni melyik a rosszabb verzió. De nem most akartam feladni. A célegyenesben.

- Elvállalok egy próbamunkát, a többit majd azután meglátjuk! – válaszoltam némileg hűvösebb hangon, nem akartam, hogy kihallatszódjon a hangomból az öröm, amit most éreztem. Nem tudom miért, de nagyon vidám hangulat uralkodott el rajtam.

- Okos lány vagy te, Raina! Hivatalosan köszöntelek a Toxic világában! Aki egyszer ide bekerül, egyhamar nem távozik! – nevet a telefonba, majd sietve elköszön egy ruhapróbára hivatkozva.

Sebastian abban a pillantott tűnt fel a folyosó sarkán, mikor én is letettem a telefont.

- Szóval, hogy lettél te Raina? – kérdezte édes mosollyal.

Vidáman öleltem meg, majd kézen fogva sétáltunk vissza a főfolyosóra, közben én lelkesen ecseteltem a keresztnevemhez képest abszurd becenevemet, amit ő nevetéssel nyugtázott, majd bekísért az irodalom órámra.