Chapter Eleven ~ Award #3 #4

Sziasztok! 

Boldog 23-t! Nekem sajna nem boldog, de azért örülök, mert időközben gazdagodtam hat rendszeres olvasóval és két díjjal, amiket azonnal ki is teszek! A fejezetben feltűnik egy újabb szereplő, aki véleményeim és terveim szerint pozitív lesz. :) Jó olvasást!

Ui: Az új dizájn remélem mindenkinek tetszik, ezt szavazták meg többen. Végül úgy döntöttem, hogy a fejléc nem PNG formátumú lesz, hanem borítós, remélem ez nem probléma. :)   

Az elsőt köszönöm Fancsikának!

Szabályok:
- Írj 11 dolgot magadról!
- Válaszolj 11 kérdésre!
- Írj 11 kérdést!
- Küldd tovább 11 embernek! 

11 dolog rólam:

1. Az új kedvenc sorozatom, vagy a századik a Gyilkos elmék.
2. Tele vagyok kiütésekkel és nagyon zavaróak.
3. Megkaptam az új télikabátom.
4. Naplót vezetek.
5. Lesz halloween-i bulim.
6. Imádom a barátnőm anyukájának tortillaját.
7. Nagyon szeretem a földrajzot.
8. Nincs erőm már díjakat írni, de muszáj. :)
9. Fáradt vagyok és némileg beteg is.
10. Már csak egy van hátra, hálistennek.
11. Itt az utolsó. Épp a Cobra 11 megy.

1. Hány blogot olvasol?
Jelenleg 14-et.
 
2. Az enyémet igen? 
Nem. :)
 
3. legtöbbször milyen blogokat keresel?
Design, kritika, valamint történetes.


4. Mit gondolsz azokról az emberekről, akiknek a Face-en vagy más közösségi portálon nagy a szájuk, de élőben meg sem szólalnak? 
 Szánalmasak.

5. Mi inspirált az írásra?
Egy régi történet, amit a közelmúltban olvastam vissza.
 
6. Ki a kedvenc zenei előadód? 
Jelenleg a Rolling Stones.
 
7. Mit gondolsz a blogodról? 
Hogy megint lila rajta a design.
 
8. Hánykor kelsz általában?
6-kor.
  
9. Melyik színt szereted?
Az összeset.
  
10. Melyik évszak jellemez téged?
Tél.
  
11. Hány órakor válaszoltad meg ezeket?
Fél nyolckor. :)

A második díjat köszönöm Dórinak! :) 
  
1. Mi a kedvenc színed?
Az összeset szeretem.

2. Mit csinálsz a szabadidődben?
Szórakozok, olvasok, írok, szerkesztek és pihenek.

3. Mi a kedvenc számod?
Guns N' Roses: Paradise City

4. Filmek vagy sorozatok?
Sorozatok.

5. Mi a kedvenc könyved?
Harry Potter 1-7.

6. Kutyák vagy cicák?
Kutyák.

7. Mi a véleményed a tetkókról, piercingekről.....?
Szeretem őket. Piercingem nekem is van a fülemben. :)  Tetkót meg szeretnék később.

8. Ki a példaképed?
Marilyn Monroe és Audrey Hepburn.

9. Ha találkozhatnál egy órára valakivel akivel egyébként nem ki lenne az? (akár halott emberrel is)

Apukám keresztapukájával.

10. Melyik volt előbb: a tyúk, vagy a tojás? 
Nem tudom, ezen nem gondolkoztam még.

11. Egy tízes skálán mennyire hülye az előző kérdés?
7-8 biztosan.

________________________________________________

The Beatles - Hard day's night

TIZENEGYEDIK FEJEZET - TOXIC FORGATAG

 

- Mindjárt halloween, én pedig nem is tudom, hogy minek öltözzek! – morogtam magamban mérgesen, amire Danielle-nek egy unott fújtatás volt a válasza. Meda csak mosolygott magában, hogy tartom az éves Fabray hagyományt, miszerint a család beöltözik. Összesen 11 nap volt hátra az ünnepig, ezt pontosan számon tartottam. Sebastian már kimondottan rosszul volt tőlem, hisz állandóan nyaggattam. Egy hét után kezdett megbékélni az őrültségemmel, azóta pedig csak csendesen bólogat, mikor a terveimet mesélem neki. 

Apropó! Épp New Yorkba tartunk. Ennél jobb alkalom nem is adódhatott volna, pont el tudtam intézni Divánál, hogy mára tegye a próbafotózást. Már teljesen be voltam zsongva, hogy mi lesz.

Amint kiszálltunk az autóból egy halk köszönéssel siettem is a Toxic-hoz, vagyis a New Yorki épületéhez. Útközben meg kellett kérdeznem, hogy merre és hogyan, és szerencsémre mindenki értelmesen magyarázta el nekem. Az épület hatalmas volt, sőt monumentális, egész egyszerűen lenyűgöző. Eligazítottam magamon a kissé street style-os szerelésem, majd belöktem a hatalmas üvegajtót. 

By: Anna

Földbe gyökerezett a lábam, mikor megláttam az épület belsejét. A nők a legújabb divat szerint öltözködtek, méregdrága, elegáns válltöméses ruhák voltak rajtuk, kiegészítőik a profi munkát dicsérik, táskáik egyedi tervezésűek voltak, a lábbelik között pedig nem volt két hasonló sem a teremben. Ezzel egyetemben a férfiak is rendkívül ízléses öltönyökben és ingekben dolgoztak, némelyikük nyakkendője pedig már szabályosan mókás volt az egyediségtől. Odamentem a recepciós lányhoz, aki amint meghallotta a nevem felugrott és azonnal Divához ráncigált a legfelső emeletre. 

- Itt végig mész és már ott is vagy! – intett a hatalmas, kétszárnyú ajtót fele kedvesen, majd elköszönve visszaszaladt a helyére. Kissé remegve kopogtam, a túloldalról hangzott a „Szabad!”. Nagy levegőt véve benyitottam, de azonnal tátva maradt a szám. Az iroda, nem meglepő módon, hatalmas volt. Az egész a pasztell árnyalatában tündökölt, az asztal mögött méltóságteljesen ült Diva nagy bőrszékében és beszélgetett egy kissé kopasz és alacsonyabb férfival. Mögötte fal helyett üveg volt és egész New Yorkot be lehetett látni.

- Raina, szívem! – felugrott az asztaltól és szorosan megölelt. Hosszú, szőkésbarna haja betemetett, ahogy visszaöleltem, éreztem finom tapintású selyemszoknyáját, ami szintén haute couture lehetett és megfigyeléseim szerint egy Dior kisestélyi volt. Hozzá extrém színű blézert viselt és erős vörös rúzst. Lenyűgözött.

- Látod, Noah, róla beszéltem! A megtestesült tökéletesség! Ezt a pofit – összeszorította az arcomat és kissé nagymamásan, de felettébb erősen meghúzkodta, miközben az felé a bizonyos Noah felé mutogatott. – Őt akarom a Toxic címlapjára! Noah szólj a másik új modell lánynak, Lilly-nek – parancsolta ki a teremből Noah-t, majd leültetett az íróasztalával szemben. – Lilly egy hete érkezett, de még nem volt fotózása. Te próbafotózást szeretnél, én viszont a címlapra akarlak, ezért eldöntöttem ebben a szent percben, hogy ketten fogtok a címlapra kerülni. Megfelel? Csodálatos! – áradozott és hipersebességgel húzott fel a székből, majd cibált le valami másik terembe, ahol szintén New York-ra lehetett látni. 

Valamit magyarázott néhány férfinak, akik azonnal ugrottak és elkezdték Diva kérése szerint berendezni a termet.

- Végre, Lilly, édesem! – szaladt a betoppanó magas, vékony lány elé, aki kicsit értetlenül nézett körül. Őt is megölelte, majd egy másodperccel később elkezdett valakivel kiabálni, hogy még véletlenül sem lehet azt csinálni, amit mondott. Noah ide terelte hozzám a lányt, Lillyt, aki szerintem fényévekkel szebb volt nálam és hirtelen azt sem tudtam mit keresek itt.

- Szia! – köszönt halkan és kissé megszeppenten. – Lilly Caine vagyok – mutatkozott be és kedvesen nyújtotta a kezét.

- Raina Fabray és nagyon örülök! – ráztam meg a felém nyújtott kezét, majd zavarodottan néztem magam elé.

- Az az igazság, hogy ez az első fotózásom és nagyon izgulok – szólal meg Lilly hirtelen, én pedig rákaptam a tekintetem. – Te már biztos képzett modell vagy, sokszor csináltál ilyet, meg minden, de… - csendre intettem és halovány mosolyra húztam a szám. 

- Én ebben az épületben is először vagyok, nemhogy fotózásokra járjak. Pár hete találkoztam Divával egy butikban és addig még a Toxic-ról is alig hallottam. Képzett modell? Kedves, de nem. Még középiskolás vagyok – válaszoltam és megsimogattam a karját, hogy megnyugodjon. Láthatóan megkönnyebbült, mikor mondtam, hogy nekem is ez lesz az első modelles akármim.

- Ó, ennek nagyon örülök, legalább nem egyedül vagyok. Én is gimis vagyok még, Brooklyn-ban járok suliban, másodikos vagyok – beszélget sokkal felszabadultabban. 

- Te is? Én is idén kezdtem a másodikat! – húzódik széles vigyorra szám és örültem, hogy már találtam egy kedves ismerőst. Lilly szintén vigyorgott. – Szerinted mit akarnak csinálni velünk? – intettem Noah, Diva és egy csapat sminkes és stylist felé. Mókásan megrémült, persze csak viccből.

- Nem tudom, de én egy kicsit félek Divától – súgta oda nekem, amire halkan felnevettem, mert nem akartam felhívni magunkra a figyelmet.

- Ezzel kérlek, nem vagy egyedül! – suttogtam vissza neki.

Ezután még jó ideig csacsogtunk, mindenféle semmiségekről, egész jól összeismerkedtünk.

- Gyertek lányok! – intett nekünk Noah. Összenézve odasétáltunk és átadtuk magunkat a Toxic hatalmas fergetegének… 

*

Két óra, három kiló alapozó, szemfesték, rúzs és egy rakat ruhapróba után nekiálltunk a fotózásnak. Még volt 2 órám, mielőtt indultunk volna haza és nagyon reméltem, hogy addigra végzünk.

- Ne úgy álljatok, hanem oldalasan! – szólt oda nekünk Diva, mi pedig már századjára váltottunk pózt. Lilly és én is már nagyon fáradtak voltuk a hosszútávon való egyhelyben állástól, főleg ezt magassarkúban. Gyönyörű szép hosszú ruhák virítottak rajtunk, apró gyémántokkal kirakva, nyilván egy fél vagyonba kerültek. 

A fotós még kattintott párat, majd hál’ isten bejelentették, hogy végeztünk. A gépből származó tekercset gyorsan előhívták, így meg tudtuk nézni milyenek lettek a képek. Nagyon tetszettek, csodaszépek voltak, persze azért az önbizalomhiány bennünk volt. 

- Ügyesek voltatok, le a kalappal! Megtapsolni a két szépséget! – intett körbe Diva harsogva. Szinte egyszerre pirultunk el és hajtottuk le a fejünket. – Gratulálok lányok! – azzal elkezdtek valami kabátos dolgot kivesézni Noah-val.

A stylistok segítségével levettük a ruhánkat és visszaszaladtunk az öltözőbe. Magamra kaptam az eredeti ruhámat és a csap mellé állva elkezdtem lemosni a rám kent sminkeket és rúzst, ami azzal a meseszép ruhával igazán jól mutatott, de így, hogy visszatértem az átlag Raina kinézethez már furán nézett ki. 

- Nos, lányok! – intett magához bennünket a főszerkesztő. – Ahogy én láttam, javítsatok, ki ha tévedek, de élveztétek, amit csináltok. Épp ezért kérdezem, hogy akkor elvállaljátok-e a munkát? – újra ugyanabba a csapdába estem, mint két hete az iskolafolyosón. Igent mondjak-e vagy sem. Fogalmam sem volt, mit tegyek, mert ez még csak próba volt, ami igaz bekerül a magazinba, még nem jelent semmit. De ahogy rápillantottam a Lilly-vel közös fotóinkra, rá kellett jönnöm, hogy igaza volt Divának: élveztem, amit csinálok. Tetszett, ahogy csak velem foglalkoztak, minden szavamat figyelembe vették és hogy máris kiemelkedő tehetségként kezeltek. Jól esett és épp ezért szántam rá magam, hogy bólintsak. Otthon már úgyis csak a keserűség maradt nekem a megmaradt családomon, a barátaimon és Sebastianon kívül, így miért ne mehetnék bele? Medának előbb-utóbb úgyis elmondom, mert joga van róla tudni, csak nem most, mikor még kezdetleges ez az egész. 

Lilly felbátorodva rajtam, szintén bólintott. Diva arca a szokásosnál is jobban felragyogott és hatalmas ölelésben részesített minket. 

- Majd hívlak titeket a következő fotózás és az első fizetés kapcsán! Szerintem így kezdetben, tökéletesen mutattok egymás mellett, így ez marad egy darabig, remélem, nem bánjátok – nemet intettünk, mert tényleg jó volt Lilly-vel dolgozni, annak ellenére, hogy most találkozunk először. A fizetés dolog kicsit megzavart, de úgy gondolom ez ráér a következő alkalommal is. Csak azt nem tudtam, akkor hogyan szökök meg, mert Divára nézve, nagyon tetszik neki a munkánk, így nem lesz elég havonta egyszer eljönnöm New York-ba.   

- Elkísérhetlek valameddig? – kérdezte kedvesen Lilly. 

- Persze, még van annyi időm is, mielőtt haza indulnék, hogy beüljünk valahova kávézni! – mosolyogtam rá kedvesen, majd egy kérdés fogalmazódott meg a fejemben. – A te szüleid tudják, hogy itt vagy? – kérdeztem, miközben felvettem a sapkám és a kabátom.

Szégyenkezve nézett rám.

- Nem, és szeretném, hogy ne is tudják meg! Nagyon elfoglaltak, hisz sokat kell dolgozniuk a megélhetésünk miatt, ezért nem szeretném ilyesmivel terhelni őket. Viszont ez az egyik álmom, New York és a modellkedés, ezért nem szerettem volna lemondani erről a lehetőségről – mintha magamat hallottam volna. Azon kívül, hogy én már nem tudok semmit elmondani, vagy nem elmondani a szüleimnek. – Gondolom, te elmondtad – suttogta, mintha én elítéltem volna ezért. 

- Lilly, ilyenről szó sincs – öleltem meg, mintha ezer éve ismerném. – A szüleimnek már sajnos soha nem tudom elmondani, mert májusban elhunytak – szavaim lesújtották és döbbenten nézett rám. Részvétképp ő is megölelt engem, de nem éreztem benne azt a fajta szánalmat, amit másokban. Nem szánakozott és ez többet ért számomra mindennél. – De a gyámomnak, a nénikémnek sem szóltam róla. Még nem!

- Jó ezt tudni, Raina! Annyira örülök, hogy találtam egy barátot! A suliban nem vagyok valami népszerű, ezért örülök, hogy megismerhettelek! 

- Szintúgy, én is nagyon örülök neki! – ezzel a végszóval elindultunk kifelé a Toxic épületéből és kerestünk egy hangulatos kávézót, ahol elütöttük az időt, míg nekem és neki is indulnunk kellett. Megadtuk egymásnak az otthonunk telefonszámát, hogy azért el tudjuk érni egymást, ha arról van szó, de a címet is, hogy levelezni is tudjunk.

Örülök, hogy Lilly-ben egy olyan barátra találtam, aki mindenki másnál jobban megérti a helyzetem, mert az ő családja sem a legjobbak közül való. Bár élnek a szülei, úgy érzi, néha olyan, mintha nem lennének, mert küzdenek azért, hogy megvalósíthassa későbbiekben az álmait. Azt pedig, hogy nem szánakozott felettem és nem sajnált, nem tudtam volna mivel megköszönni neki.