Nineteen Chapter - Season Finale

Sziasztok! 

Nos, a cím annyit tesz, hogy megérkezett az évadzáró. :) Eredetileg húsz részes lett volna, de szerintem így is jó lesz. ;) A következő évad első része, ugyanúgy fog jönni, 20. rész címmel, semmi extra, csupán itt lesz egy kis törés a történetben. El fog telni egy bizonyos idő, ami megérdemel egy új évad címet. Szóval semmi drasztikus, vegyétek úgy, mintha mi sem történt volna. :)

Green Day - Boulevard of Broken Dreams

TIZENKILENCEDIK FEJEZET ~ ÉVADZÁRÓ - NEM GONDOLTAM VOLNA...

*Danielle szemszöge*

- Mégis mit képzeltetek ti magatokról? – kiabált Meda, úgyhogy belerepedt a ház fala. Nos, hazaértünk.

Órákon át tartott a kiabálása, csodálkozom, hogy még bírta szusszal. Nagyot tévedtem, mikor azt hittem, csak holnapra érnek ide a hírek. Amikor a Toxic-hoz új ember kerül, legyen az akár a kávékihordó lány, azonnal minden újság leközli és megkérdezi, hogy válogatta be Diva Murray. És miután most modellről volt szó, hát jajj Rainának. 

- Ez mi, égis édesem?! – kérdezte és egy agyonnyüstölt napilapot vágott a nővérem elé, aminek a címlapján egy rosszminőségű fekete-fehér fotón Raina épp a zongorán énekel. A szalagcím: az új Toxic lány máris botrányt kavar? 

- Ez, öhm… biztos összekevertek valakivel – nyekergi Raina, de szemeiben felvillan az összetéveszthetetlen félelem. 

- Semmi esélyt nem látok ilyenre! – ordibált. – Ha mégis, hogy kerültél te ilyen partira? – kérdezte és lekevert egyet Rainának, aki döbbenten bámulta nagynénénket. – Mikor holnap az egyetemi előkészítőd volt tervben? Miss Swank két óra után felhívott és közölte, hogy sehol nem vagy és nem tud elérni a házban! – még jobban sipákolt, végül eléggé elkeseredetten lerogyott az egyik konyhaszékre. – Takarodj a szemem elől Karolina Fabray! Takarodj, de azonnal, és te is Danielle Cassandra, most! – üvöltött utolsó erejével. 

Raina megigazította rövid téliesített korcsolyázó szoknyáját és előre meredve felment a lépcsőn, méltóságteljesen felemelve a fejét.

*Raina szemszöge*

Amint felértem a szobámba, átöltöztem és már lendültem is ki az ablakon. Az ajtómat előtte kulcsra zártam, maxra tekertem a magnót és otthon sem voltam. Kimásztam a fára és majdnem le is estem. A járdán ott volt Sebastian… és Missy. Missy Miss. Lendültem egy utolsót az ágon, csizmám keményen koppant, ahogy leértem a kocsifelhajtóra. Az üres utcában ez visszhangot vert és az idilli kis somolygásuknak vége lett, ahogy rám kapták a tekintetüket. Bennem felgyülemlett a feszültség és eléjük rohantam. Sebastian levette a kezét Missy válláról és a messziről bűzlő füves cigijét elnyomta a járdán. 

- Mit képzelsz magadról te ribanc? – kérdeztem angyali mosollyal, majd lekevertem egyet a csupa pinkben lévő Missy-nek, Sebastiant pedig a grabancánál fogva rángattam át az utca túloldalára, onnan pedig a nem messze parkoló kocsijához löktem. – Mit gondolsz, hogy amíg New Yorkba vagyok, nem tudom meg ezt? – kérdeztem tőle suttogva, de rá úgy hatott mégis, mintha ordibálnék. – Apád új pszichológus barátnője siránkozva felhívott, hogy elmentél valami vörös csajjal! – hadartam, és ő neki is adtam volna egy pofont, de végül megállt a kezem a levegőben. – Miért? – kérdeztem lehajtva a fejem. 

- Nehogy azt hidd, hogy te szent vagy! Veled vannak tele a napilapok! Mindenki rólad beszél! Raina Fabray a jövő sztárja máris port kavar! Egyes szóbeszédek szerint több pincérrel kavartál azon az estén, mint amennyi, amúgy a háznál volt! – csattant fel, de ő sem emelte fel a hangját. Hátrapillantva láttam, ahogy Missy kárörvendő vigyorral sarkon fordult és elsétálgatott. 

- Összekevertek Danielle-lel te szerencsétlen! Én nekem annyi volt a bűnöm, hogy lazítottam egy olyan nap után, mikor neked nem volt kedved odajönni, mikor megígérted! – hazudtam. Tudom, hogy hazudtam, de kellett. Nem akartam Sebastian fejét fájdítani ilyennel. Elég lesz az, ami a későbbiekben lesz. Nem szabad megtudnia, hogy mi történt Jay-jel. Nem! 

- Raina, figyelj, én… - ujjamat óvatosan a szája elé tettem.

- Nem érdekel mi a szerinted megfelelő magyarázat! – mosolyogtam rá halványan. – Miért? – kérdeztem szelíden, de belül tomboltam. Nem akartam kimutatni, mert fájt volna. Neki is és nekem is. Jobb, ha nem tudja, hogy igazából minimum három jobbost és balost is adtam volna neki. 

 

- Nagyon bírlak Raina, de a baleset óta nem tudsz lazítani. Nem olyan lány vagy – mondta sajnálkozva, majd óvatosan átölelt, de én eltoltam magamtól.

- Milyen lány nem vagyok? Missy meg milyen „olyan”? Sebastian, nem veszed észre, hogy hajt rád? – kérdeztem felháborodva.

- Istenem, csak sétáltunk… - dühöngött.

- Meg füves cigit szívtál vele! Sebastian, lehet, nem vagyok egy társasági ember, de az még nem azt jelenti, hogy a legfőbb ellenségemmel mászkálj! – csapkodtam, végül kifújtam a levegőt.

- Hogy hívják? – kérdezi halál komolyan. Értetlenül bámulok rá, de tudtam mire gondol. Hogy hívják azt, akivel megcsaltam. Nem kell tudnia, hogy ez történt. Így továbbra is meresztettem a pilláimat. 

- Nem tudom, miről beszélsz – sajnálkoztam és lehajtottam a fejem.

- Nem? – nézett nagyot. Nemet intettem. – Akkor felejtsd el! – legyintett.

- Most komolyan Sebastian, elegem van abból, hogy mindig minden a hátam mögött történik! Légy velem őszinte, kérlek! – néztem rá és megigazítottam egy, a szemébe lógó szőke tincset.

- Amit csak akarsz, Raina! – suttogta a fülembe. 

- Amit csak akarok? – húzom fel a szemöldököm és szeretetteljes mosolyt villantok Sebastianra. Manipuláltam. Bántottam a tudta nélkül. De azt akartam, hogy úgy viselkedjen velem, ahogy kell. Felejtse el Missyt.

- Amit csak akarsz – mosolyogott vissza.

*

- Te. Jó. Ég! – tagolta mondatait Leah és Winter, amikor elmeséltem nekik a kis történetet. Az egész bulit, kihagyva persze a Jayes részt. Ami akkor történt, az csak rám és Jay Phillips-re tartozik. És ha rajtunk múlik, akkor a sírunkig őrizzük a titkunkat. 

- Te normális vagy? – fakadt ki Leah, ahogy fel tudta valamennyire fogni a történetemet. – Kivágnak az egyetemről! – kiabált, én azonban befogtam a fülem, mert elég volt mára a kiabálás. Winter nem szólt semmit, csak furán bámult rám. Ezt nem tudtam hova tenni, de mostanában nagyon fura. 

- Leah, Leah, nyugi! – szorítottam le a vállánál fogva. – Könyörgöm kímélj meg attól, hogy te is kiabálsz velem! Elegem van! Meda, Sebastian és ott van a tök sötét Missy is – mondtam, miközben elengedtem őt.

- Jó, jó, igazad van, de ez akkor is elég húzós! – nézett rám a száját húzva, majd összecsapta a tenyerét. – Most menjetek, kérlek, szobafogságom van egy kettes miatt, nem fogadhatok vendégeket – dünnyögött. Aztán megütközve, visszarántott engem az ágyra. – Te nem vagy? – kérdezte gyanakodva. Halványan elvigyorodtam. 

- De. Csak leléptem – rendeztem le ennyivel, majd integetve kihátráltam a szobából Winterrel együtt. 

Az utcán már kicsit sötét volt, de mindketten közel laktunk Leah-hoz, így nem problémáztunk ezen.

- Mondd, Raina, hogy lehetsz ennyire sekélyes? – kérdezte Wint halkan, pár perces néma csönd után. Eltűrtem a hajam a fülem mögé és megigazítottam a kabátom. Aztán mikor eljutott a tudatomig, hogy mit mondott, döbbenten álltam meg az utca közepén. 

- Szerinted sekélyes vagyok? – szűrtem a fogaim között. Ő mindenfajta érzelem nélkül nézett vissza rám. 

- Igen, az vagy – bólintott. – Lehetőséget kapsz arra, hogy az egyik legmenőbb egyetemre járhass, mint kiváltságos orvos kölyök, akit otthonról is támogatnak. Velem soha nem foglalkoztak a szüleim. Nem érdekelték, hogy rossz jegyet kapok, hogy megbukom. Neked, bár nincsenek szüleid, a nénikéd a lelkedet kiteszi érted! Te pedig halál lazán szétbulizod az agyad, meg átvered őt olyan hülyeségekkel, mint a modellkedés! Aztán ott van Sebastian! Az a srác fülig szerelmes beléd, te pedig lazán lelépsz és kitudja, hogy mit nem mondtál el nekünk, kivel csaltad meg! Borzasztóan sekélyes, felszínes és szánalmas vagy! Mikor jössz rá, hogy ez már nem elég jó? Mindig az a jó, amit te mondasz! Sőt, néha meg sem szólalsz, mégis te kapod a legjobbakat! Nem tudsz mit kezdeni a jó világodban? Szerinted én mit rontottam el? – ordibált, néhány villany fel is gyulladt az utcában. 

Én csak bámultam. Soha nem gondoltam volna, hogy ezt gondolja rólam. Ezermillió dolog kavargott a fejemben, elképzelni nem tudtam, hogyan gondolhatja ezt! 

- Ez nem verseny, Winter! Én nem tehetek ezekről a dolgokról! Nem tehetek róla, hogy Sebastian kedvel. Nem tehetek róla, hogy Diva Murray úgy döntött, hogy én leszek a következő modellje. Sőt, még arról sem tehetek, hogy a szüleim meghaltak! – kiabáltam én is hozzá hasonlóan. – Mit rontottál el? Nyomulsz és idegesítően tapadsz mindenkire! Nézz már magadba! – vágtam a fejéhez a hirtelen jött gondolataimat. 

- Nem verseny, Raina? De nagyon is az – bólogatott holdkórosan. – Lehet, hogy a barátom vagy, de elegem van belőled! Szeretsz játszadozni a férfiakkal. A manipulálás is a lényed lényeges részét képezi, a bájologással egyetemben. Missy és a talpnyalói vannak annyira tisztességesek – már amennyire ez a szó felmerülhet az ő esetükben -, hogy magukra vállalják természetüket. Viszont, te Raina nem ilyen vagy, hanem a kislányos ártatlanságod mögé rejted a valódi énedet! Nem is tudom, hogyan is képesek bedőlni ennek az egész nevetséges színdarabnak az emberek, ami neked köszönhetően Fell’s Rock-ban folyik. Mindenki téged akar megmenteni, szeretni és védelmezni és ezt a szeretetet áldozod fel magad helyet! Azt teszed tönkre, akit szükségesnek tartasz. Azt, akit csak akarsz! Én pedig kiszállok. Nincs kedvem a csicskádnak lenni!

Azzal elrohant és nem nézett vissza.